2013. február 10., vasárnap

Spinning a második (és harmadik) óra után

Totális a belehabarodás, lassan ott tartok, hogy Valentin napra a bringának fogok szerelmet vallani! Nah jó, azért ennyire nem súlyos a helyzet, de tény, hogy nagyon szeretem. Azért megpróbálok nem túl elfogultan írni, hogy legyen egy kis kapaszkodó azoknak, akik úgy jártak az első óra után mint én.

Mert az első óra utáni egy hetes izomlázról kiderült, hogy nem is izomláz. Pontosabban nem az elsavasodástól vannak. Olvastam egy érdekes cikket, miszerint a régi tejsavtermelődős magyarázat nem igazán helytálló elmélet manapság. Az új nézet szerint a nem edzett izmoknál gyakrabban szakadnak az izomrostok, és ezek gyulladása okozza a tulajdonképpeni fájdalmat, ezért nem rádolgozni vagy masszírozni kell hanem pihentetni és meleg vízzel borogatni. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, minden esetre nekem is a pihenés segített, és egy hét múlva már nem léptem olyan furán és nem estem kétségbe, ha lépcsőt láttam.

Azt mondják, hogy ha az ember leesik a lóról, akkor újra fel kell ülnie rá, hogy ne féljen később. Ezen elv alapján mentem el újra edzésre, mihelyst jobban lettem, és pattantam a bringára. Gabi pedig, mivel olvasta az itteni írásomat, kiemelten figyelt arra, hogy ne erőltessem túl magam, ami azt eredményezte, hogy másnap csak jól eső, enyhe izomlázas tüneteket véltem felfedezni magamon, azt is csak egy napig.

Kiderült az is, hogy simán bírja a szervezetem a heti egyszeri edzést, hiszen a második alkalommal az odafigyeléssel együtt nem vállaltam túl magam, és így bőven meg lehetett játszani, hogy rendszeresítek egy napot, amikor ha esik, ha fúj, spinracing órám van. V. lemorzsolódott egyébként, így M.-mel, egy másik nagyon jó barátnőmmel (aki levelezőn szaktársam volt) járunk, méghozzá minden szerda este 19:00-kor.

Az esti edzéseknek egyébként teljesen más a hangulata, mint a délelőttieknek. Először is sokkal többen vagyunk, szinte minden bringa foglalt, és ez által sokkal nagyobb a motivációs erő, hiszen mindenki látja, mennyire sokan érzik úgy, ez a mozgásforma jót tesz nekik. Másodszor kint sötét van, így bent lámpákkal van megvilágítva a terem, pontosabban diszkófényekkel és uv-lámpával. Az uv-lámpa iránt amúgy is hatalmas csodálatot érzek, annyira jól néz ki, ahogy a fehér világít, szóval iszonyatosan jó érzés, olyan az egész, mintha retro discoban lennénk és mindenki ismerné a tánckorreográfiát.

Ami még plusz az esti órákban, hogy ha van idő, akkor erősítés is van a spinracing után. Jó, ez mondjuk a délelőtti órában is lehetne, de amikor ott voltam, akkor nem jutott rá idő. A lényeg tehát, hogy szőnyegen (törölközőn) fekvős, lábemelős, haspréses torna, amit én annyira nem csípek, de szerencsére az a rész opcionális. Így az edzés a következőképpen néz ki: bemelegítés - edzés - nyújtás - erősítés. Ráadásul egyik este intervallumedzés volt, ami hihetetlenül növeli az állóképességet, és persze háromszor olyan nehéz, mint egy sima edzés. De azért egész ügyes vagyok magamhoz képest, továbbra is bírom és szeretem.

Azóta már anyát is elvittem egy edzésre, az ő véleményéről is írok majd egy másik bejegyzésben...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése